Kategóriák
2018 elektronikus sajtó

ELKH – Folytatódott a dombói vár régészeti feltárása

Az eredeti cikk az ELKH oldalán olvasható.

Tárolt változat:

Dombóvár város önkormányzatának felkérésére idén júliusban is folytatódik a 2014-ben megkezdett régészeti feltárás a Dombai család egykori rezidenciájának maradványainál. A Gólyavár néven ismert lelőhelyen a munkálatokat Berta Adrián, az MTA BTK Régészeti Intézetének fiatal kutatói ösztöndíjas munkatársa vezeti. Az elsősorban önkéntes régész és történész kollégákból álló csapat tagjaként még szegedi és pécsi régészhallgatók is részt vesznek az ásatáson.

A dombói vár először a 14. század elején jelent meg az írott forrásokban, a Kőszegiek egyik erősségeként, akiktől I. Károly királyhoz, majd a Csák nembeli István fiaihoz, Péterhez és Istvánhoz került. Tőlük származott a Dombai család, akiknek a tagjai a 15. század folyamán bárói rangra emelkedtek, a család egyik tagja, Dombai Pál Hunyadi Mátyás lovászmestere volt. A korai oklevelekben feltűnő vár jelen ismereteink szerint a Dombóvár-Szigeterdőn feltárt toronyvárral azonosítható, amelynek a feltárását szintén a Régészeti Intézet munkatársa, Miklós Zsuzsa végezte a 20. század végén. A Dombaiak a 15. század elején építették fel az új rezidenciájukat az előző közelében. A négyszög alaprajzú vár jól illeszkedik a korszak magánföldesúri építményeinek a köréhez, amely a tulajdonosok gazdasági és hatalmi növekedésével párhuzamosan szintén folyamatosan bővült és gyarapodott. A család 16. század eleji, férfiágon való kihalása után az egykori főúri rezidencia másfél évszázadra az Oszmán Birodalom végvára lett. A török kiűzése után Esterházy Pál nádor birtokába került, majd ezt követően rövid időben belül lerombolták. Jelenleg csak négy falcsonk emlékeztet a valamikori ott állt erősségre.

Az elmúlt évek feltárásai során sikerült tisztázni a vár kiterjedését és jellemző rétegviszonyait, továbbá a főbb építési periódusait. A kissé szabálytalan téglalap alaprajzú várnak a déli és a nyugati részén egy-egy épületszárny húzódott, amit a keleti oldalon egy, a várfal tetején futó függőfolyosó köthetett össze. A nyugati oldalon állt a többször átépített kaputorony.

Jelenleg a már korábban megkezdett déli épületszárny feltárása folytatódik, továbbá idén a vár nyugati saroktornyainak a vizsgálatára is sor kerül.

Az elmúlt öt év régészeti kutatási eredményeinek a bemutatására egy konferencia keretében szeptember 25-én kerül sor az MTA Humán Tudományok Kutatóházában.

Eredetileg az önkormányzat a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékét kérte fel a feltárásra, én akkor voltam doktorandusz és (más híján) rám bízták a feltárást. A dolog, mint minden a Tanszéken kicsit furcsán alakult, mert már három éve nincs semmiféle együttműködési megállapodás a két intézmény között. Az ásatási engedély még Révész Laci nevén van (idén jár le).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük