Müller Ádám: A „Gólyavár” emlékezete a helyi sajtóban, irodalomban és a köztudatban

Egy kutatás kezdeti eredményei

Az előadás a helyi vonatkozású emlékekből, hagyományokból azokat mutatja be, amelyek a nagyközönség számára eddig kevésbé voltak ismertek, vagy esetleg már feledésbe merültek. A város mellett található vár maradványai nemcsak a hétköznapi, hanem a tanult emberek érdeklődését isAz előadás a helyi vonatkozású emlékekből, hagyományokból azokat mutatja be, amelyek a nagyközönség számára eddig kevésbé voltak ismertek, vagy esetleg már feledésbe merültek. A város mellett található vár maradványai nemcsak a hétköznapi, hanem a tanult emberek érdeklődését is felkeltette. Az első jelentős személy, akiről tudjuk, hogy településünk múltjának búvárlója volt: Hegedűs Alajos plébános, aki 1818-ban került Dombóvárra. Benne a helyi krónikaírás megteremtőjét tisztelhetjük. Az általa indított Historia Domus nemcsak korának fontos történéseit (a Kapos folyó szabályozása, az 1848-49-es események), hanem a korábbi időszakokra vonatkozó kutatásainak eredményeit is tartalmazza. A Kelcz-jelentés alapján készített leírást a várról, míg a történeti adatok vonatkozásában – a birtokos Dombai család valamint a későbbi tulajdonosok bemutatásánál – más forrásokat is felhasznált.

A 20. század elején Csekefalvi (sz.: Faics) Irén állami elemi iskolai tanítónő, majd iskolaalapító és igazgató az 1898-tól induló, hetente megjelenő helyi sajtóban, a Dombóvár és Vidékében jelentetett meg rövid novellákat, amelyek alapját történeti, családtörténeti kutatásai képezték. A több tudós társaság tagságával, elismerő oklevelével rendelkező úrhölgy történeteinek főszereplői a középkori és kora újkori történelem ismert vagy éppen kevésbé ismert nőalakjai, akik valamilyen módon kapcsolatba hozhatók a környékbeli várak (Dombóvár, Döbrököz) történetével. A fővárosi és vidéki újságokban is publikáló szerző novelláiban Dombay Mihály és Török Boriska vonzalmáról, Dombay Piroska és Werbőczi Lehel (tragikus) szerelméről írt. A Dombai család leányágára vonatkozó családfakutatása ma is számos érdekességgel szolgál.

Szepessy László dombóvári születésű költő, tanár, mint a helyi újság hírlapszerkesztője ismerte Faics Irén történeteit, feltehetőleg hatásukra írta meg egyik talán legtöbbet idézett versét Tinódi Dombóvárott címmel (1908). A költemény alapja és a cselekményének fő mozgatórugója a megsebesült, ápolásra szoruló költő és a vár urának leánya, Dombai Emma közti szerelem.

A Dombóvár és Vidékében az 1930-as években megjelenő, a város neves alakjait bemutató sorozatban Dombó Pált, Tinódi Lantos Sebestyént, Werbőczi Istvánt ismerhetjük meg többnyire kitalált romantikus történeteken keresztül, amelyeknek a végén történelmi krónika és rövid életrajz is szerepelt (szerző: Szebényi sz.: Sztolarik Tivadar).

A Királyi Katolikus Esterházy Miklós Nádor Reálgimnázium és a Dombóvári Nyilvános Jogú Magán Polgári Fiú- és Leányiskola évkönyveit olvasva többször is találkozunk a vár említésével: általában a közeli tanulmányi kirándulások helyszíneként, más esetekben iskolai dolgozatok választható témájaként. Marczell György, a kiváló gimnáziumi művésztanár, 1938-ban a székesfehérvári tankerület kiállításán, más festményei mellett, Dombó Pál várának romjait ábrázoló romantikus képpel is szerepelt – sajnos az említésén kívül mást nem tudunk erről az alkotásról.

A Szt. Orsolya Rendi Tanintézetek tanítóképzős növendékei által az 1930-as években készített, kéziratban megmaradt, Miénk című albumban a Gólyavár történetének rövid bemutatását és rajzát is megtaláljuk (ez munka a közelmúltban egy hagyatékból adományként került a Helytörténeti Gyűjtemény birtokába). Szintén az 1930-as évek érdekessége a Tolnamegyei Hírlapban megjelent cikk, ahol a Szegeden feladott, Dombóvárra címzett levelezőlap (rajzolt dombok, betűrejtvény, a vár ábrázolása) történetének kalandos leírásával találkozhatunk.

A helyi szerzők által publikált tudományos értékű munkák közül a dr. Szőke Sándor gimnáziumi tanár, helytörténész és múzeumalapító által írt, már három kiadást megért (1964, 1971, 1996) Dombóvár című monográfia a legismertebb. Ebben részletesen foglalkozik a Dombai családdal és a vár történetével. Dr. Szőke Sándorné (sz. Zsíros Mária) által feldolgozott és publikált (1983) ún. Kelcz-jelentés szintén alapműnek számít a téma kutatói számára. A Dombóvár Városi Művelődési Központ és Könyvtár által Dr. Balipap Ferenc szerkesztésében (1984–1988) kiadott Dombóvári Kalendárium több számában is olvashatunk helytörténeti témájú írásokat. Ezek közül Gömöry József pedagógus, evangélikus lelkész a Dombóvár az irodalomban és a Dombóvári szíves kalauz címmel írt munkáiban foglalkozik a középkori erősséggel. Erky-Nagy Tibor tipográfus, helytörténész művészi igényességgel megjelent köteteiben (100 év
Dombóváron, Dombóvár tegnap és tegnapelőtt) a várról a különböző korokban készült fotókkal, ábrázolásokkal, festményekkel, rövid leírásokkal, a vár elméleti rekonstrukciójával ismereti meg az olvasót. Takács Istvánné helytörténész az Esterházyak dombóvári tulajdonszerzésének kérdéskörét kutatta és tartott előadásokat a témában.