SZ. OSVÁTH ZSÓFIA – SZTANKOVÁNSZKI TIBOR – BAJNÓCZI BERNADETT – FÓRIZS ISTVÁN – SZABÓ MÁTÉ
A Dombóvár-Gólyavár területén 2015-ben végzett feltárásból (főleg a 2015/1 és 2015/4 szelvényekből, az ÉK-i falcsonk mellől és a kaputorony felső rétegéből) 25 tételnyi, összesen 44 darab üvegtöredék származik. Régészeti tipológiai elemzés alapján a 13. és a 18. század között jellemző öblösüvegeket azonosítottunk, melyek a rezidencia használati idejével korrelálnak. Ezek között találunk cseppespoharak csepptöredékeit, egy kutrolfnyakat (angster vagy kotyogós üveg), egy kettőskónikus palack belső A Dombóvár-Gólyavár területén 2015-ben végzett feltárásból (főleg a 2015/1 és 2015/4 szelvényekből, az ÉK-i falcsonk mellől és a kaputorony felső rétegéből) 25 tételnyi, összesen 44 darab üvegtöredék származik. Régészeti tipológiai elemzés alapján a 13. és a 18. század között jellemző öblösüvegeket azonosítottunk, melyek a rezidencia használati idejével korrelálnak. Ezek között találunk cseppespoharak csepptöredékeit, egy kutrolfnyakat (angster vagy kotyogós üveg), egy kettőskónikus palack belső osztógyűrűjét, egy pécsi kettőskónikus palacktípus töredékét, valamint a leletanyag legnagyobb részét kitevő, két ablakszemtípushoz tartozó töredékeket. A tárgyak eredeti formájának rekonstruálása és a jellegtelen töredékek meghatározása azonban nem végezhető el. Az egyes üvegleletek pontosabb keltezésre néhány kivételtől eltekintve (pl. cseppespohár-töredékek – 14–15. sz., pécsi palack – 15. sz.). nem voltak alkalmasak (pl. hosszabb ideig változatlan darabok, a lelőhely bolygatott, planírozott felső rétegéből származók, ill. nem karakteres töredékek). A leletek töredékességéből adódó azonosítási nehézségek a leletegyüttesben előforduló alapüvegek és arányuk megismerése mellett további indokként szolgáltak a kutatás jelentős részét képező archeometriai vizsgálatok elvégzéséhez.
Az üvegek kémiai összetételét pásztázó elektronmikroszkópos analízissel (SEMEDS), a színezőket kézi röntgenfluoreszcens spektrométerrel (hXRF) vizsgáltuk. A leletek túlnyomó részét növényi hamus üveg (mezopotámiai, szíriai és velencei üveg néven is ismert) képezte. A két cseppespohár-töredék, valamint bizonyos ablakszem-töredékek hasonló kémiai összetétele alapján feltételezzük, hogy egyazon tárgyból, ill. egyidejű gyártásból származnak. Emellett további három alapüvegtípust azonosítottunk a kettőskónikus palack töredéke, két ablakszem-töredék és egyes felismerhetetlen darabok (Waldglas vagy erdei üveg), a kutrolf (alumíniumdús kevert alkáli alapüveg), valamint egy szürkés és egy világoskék jellegtelen fragmentum (kevert alkáli alapüveg) esetében. Mindezen receptúrák több műhely (vagy „iskola”), illetőleg több periódus különféle termékeire utalnak. A halványzöld üvegeknek, melyeket a régészeti szakirodalom gyakran Waldglas-ként azonosít, csak egyik darabjáról bizonyítottuk a fahamus üvegösszetételt, míg az enyhén szürkés tónusú kutrolfnyak-töredék az említett alumínium-dús üvegből, egy másik azonosítatlan edényhez tartozó peremtöredék növényi hamus üvegből készült. Ez az eredmény kiindulási alapot ad a fogalmak tisztázására (halványzöld velencei, azaz növényi hamus üveg vagy zöld színűre korrodálódott erdei üveg), illetve a két üvegtípus elkülönítésére (pl. korrózió különbségei) vagy összetéveszthetőségük evidenciájára. A kék üvegtöredékekben kobaltot és rezet együttesen, ill. rezet, a barna ablakszemtöredékekben mangánt mutattunk ki színezőkként. Egy átlátszó üveg fonáldíszének ritka zöld színét vas és réz együttes alkalmazása okozhatja. Egyes üvegtöredékek fehérsége azonban az erdei üvegtípust erősebben érintő korrózió következménye.
Összetett kronológiai kérdésekre, illetve azok történeti összefüggéseire (pl. az ablaküvegezés ideje, illetve milyen hatással lehetett a Dombai család udvari főlovászmester pozíciója az üvegek rendelésére) a 2015-ös ásatási idény üvegleletei alapján egyelőre nem tudunk válaszolni. A különböző darabok helyi gyártásának (közeli vagy magyarországi) illetve import voltának kérdése még az alapüvegek ismeretében is tisztázatlan.