Kategóriák
2018 elektronikus sajtó

MTI – Újabb részleteket tártak fel a dombóvári várból

Dombóvár, 2018. augusztus 3., péntek (MTI) – Újabb részleteket tártak fel a régészek a dombóvári várban most zajló, idei ásatáson, amelyen felszínre került az épület két, újonnan felfedezett belső tornya közül az egyik maradványa is. Az öt éve folyó kutatás eredményeit szeptemberben Budapesten, konferencián mutatják be.


A Gólyavár néven ismert lelőhelyen több, tavaly megnyitott szelvényben folytatták a feltárást, elsősorban az egykori déli épületszárny területén, valamint a keleti várfalak mentén. Az előbbinek feltárták a várudvar felőli, többször átépített bejáratát, míg az utóbbinál megtalálták a külső fal építéséhez használt állványzat nyomait és az építés során keletkezett omladékréteget – közölte az ásatást vezető Berta Adrián, az MTA BTK Régészeti Intézetének kutatói ösztöndíjas munkatársa az MTIvel.

A vár alaprajzát és építési periódusait már korábban sikerült rekonstruálni: a Kapos menti erősség 14. század végi vagy 15. század eleji építésekor egy kissé szabálytalan téglalap alaprajzú, 44 méterszer 24 méteres épület volt, az északi és a legújabb kutatások alapján a déli oldalán egy épületszárnnyal, nyugatra néző kapuval, körülötte fapalánkkal és várárokkal. Valószínűleg a Zsigmond kor végi, második periódusban építették hozzá a kaputornyot és bővítették ki a vár déli oldalán álló palotaszárnyat, amelyet támpillérekkel is megerősítettek. Az egyik ilyen pillér teljes magasságában ma is látható a lelőhelyen. A harmadik szakaszban a vár keleti falára húztak egy pilléreken és konzolokon támaszkodó függőfolyosót, amely összekötötte a déli és az északi épületszárnyat, végül egy reneszánsz átépítés során, feltehetően az 1520-as évek körül egy külső falgyűrűvel vették körül a várat. A Dombai család vára a 16. század elejére összességében egy 50×32 méter alapterületű várkastély lett. A török az 1540-es évek a végén foglalta el, az egykori főúri rezidenciából végvár lett, amelyben elsősorban délszláv eredetű várkatonaság állomásozott. A várat a 18. század első éveiben romboltatta le a bécsi Udvari Haditanács.

A mostani kutatáson földradarral sikerült tisztázni két, eddig megválaszolatlan kérdést: a vár saroktornyainak pontos elhelyezkedését, alakját és a várudvaron feltételezett építmények meglétét – emelte ki Berta Adrián.

A saroktornyokról két, 17. század végi ábrázolás alapján a feltárók azt feltételezték, hogy kerek alakúak lehettek, a geofizikai kutatás során azonban kiderült, hogy hatszögletűek voltak. A középkori erősségről fennmaradt egyetlen ismert, 1692-ben készült leírásban az szerepelt, hogy az északi épületszárny udvari homlokzata előtt két torony állt. A földradaros vizsgálat során most mindkét építmény alapfalai megmutatkoztak.

Az öt év alatt előkerült leletanyag legnagyobb része török kori, a várkatonasághoz köthető használati tárgyak darabjait – puskagolyókat, fegyvereket, baltákat, házi és díszkerámiák töredékeit – tartalmazza. Kisebb mennyiségben találtak a török kor előtti időből származó leleteket is, ezek között a pénzek és a kályhacsempék fontos szerepet játszhatnak az építési periódusok keltezésében. Felszínre kerültek fémtárgyak, szegek, fúrók, lat – a középkorban használt víz- és súlymérték -, gyertyatartók, könyv- vagy ládaveretek is, illetve velencei üvegedény-töredékek, ablakszemek. Értékes a feltehetően a várkápolnából származó, a 16. század elejére keltezhető templomi füstölő, amely egy feltárt kürtőalapozás aljáról került elő.

A terepen végzett munkában és a leletek feldolgozásában az ország sok pontjáról vesznek részt önkéntesek, régész és történész kollégák – jegyezte meg Berta Adrián.

A dombóvári vár régészeti kutatásának eddigi eredményeiről szeptember 25-én Budapesten, az MTA Régészeti Intézetének szervezésében rendeznek konferenciát.


btf \ bsa
MTI 2018. augusztus 3., péntek 17:15

Kategóriák
2018 nyomtatott sajtó

7200 – Évezredek emlékjelei

Letöltés (pdf – 4 MB)

Releváns részlet a beszámolóból:

Évezredek emlékjelei – Ezzel a címmel nyílt új állandó kiállítás január 22-én a Magyar Kultúra Napja alkalmából a Dombóvári Helytörténeti Gyűjteményben. […]

Berta Adrián, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének munkatársa arról tett említést, hogy a város önkormányzata 2013-ban a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékét arra kérte fel, hogy az végezzen feltárásokat a Dombóvár melletti Gólyavárnál. A régész szerint a cél az volt a négy éve folyó ásatással, hogy az tisztázza az egykor a Dombai család által birtokolt erődítmény kiterjedését és főbb építészeti szakaszait.

Kategóriák
2018 elektronikus sajtó

ELKH – Folytatódott a dombói vár régészeti feltárása

Az eredeti cikk az ELKH oldalán olvasható.

Tárolt változat:

Dombóvár város önkormányzatának felkérésére idén júliusban is folytatódik a 2014-ben megkezdett régészeti feltárás a Dombai család egykori rezidenciájának maradványainál. A Gólyavár néven ismert lelőhelyen a munkálatokat Berta Adrián, az MTA BTK Régészeti Intézetének fiatal kutatói ösztöndíjas munkatársa vezeti. Az elsősorban önkéntes régész és történész kollégákból álló csapat tagjaként még szegedi és pécsi régészhallgatók is részt vesznek az ásatáson.

A dombói vár először a 14. század elején jelent meg az írott forrásokban, a Kőszegiek egyik erősségeként, akiktől I. Károly királyhoz, majd a Csák nembeli István fiaihoz, Péterhez és Istvánhoz került. Tőlük származott a Dombai család, akiknek a tagjai a 15. század folyamán bárói rangra emelkedtek, a család egyik tagja, Dombai Pál Hunyadi Mátyás lovászmestere volt. A korai oklevelekben feltűnő vár jelen ismereteink szerint a Dombóvár-Szigeterdőn feltárt toronyvárral azonosítható, amelynek a feltárását szintén a Régészeti Intézet munkatársa, Miklós Zsuzsa végezte a 20. század végén. A Dombaiak a 15. század elején építették fel az új rezidenciájukat az előző közelében. A négyszög alaprajzú vár jól illeszkedik a korszak magánföldesúri építményeinek a köréhez, amely a tulajdonosok gazdasági és hatalmi növekedésével párhuzamosan szintén folyamatosan bővült és gyarapodott. A család 16. század eleji, férfiágon való kihalása után az egykori főúri rezidencia másfél évszázadra az Oszmán Birodalom végvára lett. A török kiűzése után Esterházy Pál nádor birtokába került, majd ezt követően rövid időben belül lerombolták. Jelenleg csak négy falcsonk emlékeztet a valamikori ott állt erősségre.

Az elmúlt évek feltárásai során sikerült tisztázni a vár kiterjedését és jellemző rétegviszonyait, továbbá a főbb építési periódusait. A kissé szabálytalan téglalap alaprajzú várnak a déli és a nyugati részén egy-egy épületszárny húzódott, amit a keleti oldalon egy, a várfal tetején futó függőfolyosó köthetett össze. A nyugati oldalon állt a többször átépített kaputorony.

Jelenleg a már korábban megkezdett déli épületszárny feltárása folytatódik, továbbá idén a vár nyugati saroktornyainak a vizsgálatára is sor kerül.

Az elmúlt öt év régészeti kutatási eredményeinek a bemutatására egy konferencia keretében szeptember 25-én kerül sor az MTA Humán Tudományok Kutatóházában.

Eredetileg az önkormányzat a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékét kérte fel a feltárásra, én akkor voltam doktorandusz és (más híján) rám bízták a feltárást. A dolog, mint minden a Tanszéken kicsit furcsán alakult, mert már három éve nincs semmiféle együttműködési megállapodás a két intézmény között. Az ásatási engedély még Révész Laci nevén van (idén jár le).

Kategóriák
2018 nyomtatott sajtó

Tolnai Népújság – Folytatódtak az ásatások Dombóvár határában, a Gólyavárként ismert lelőhelyen

A cikk nyomtatásban jelent meg, 2018 nyarán.

Berta Adrián vezetésével ötödik éve kutatják a várrom múltját.

– Egyrészt az előző években, a déli épületszárnynál megkezdett kutatást folytattuk, másrészt új szelvényeket nyitottunk a vár különböző pontjain – mondta Berta Adrián, aki a dombóvári önkormányzat felkérésére ötödik éve vezet ásatásokat a területen. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének fiatal kutatói ösztöndíjas munkatársa a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Régészeti Tanszékével együttműködve idén öt hétig végzett régészeti ásatásokat.

Elmondta, hogy a déli épületszárnyánál sikerült tisztázni a különböző építési periódusokat, továbbá feltárni az építmény udvari homlokzatán lévő bejárat az alapozását. A keleti oldalon az építésnél használt állványzat, illetve az akkor keletkezett omladékréteg feltárásával igyekeztek pontosítani a külső várfal építési idejét. A kutatás során Páll Dávid Gergely, az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének munkatársa földradarral vizsgálta meg az eddig még feltáratlan területeket, hogy az így nyert adatokkal tovább pontosítsák a középkori építmény alaprajzát. A módszerrel sikerült tisztázni két eddigi megválaszolatlan kérdést: a vár saroktornyainak pontos elhelyezkedését és alakját, továbbá a várudvaron feltételezett építmények meglétét – mondta a régész. Az előbbiek kapcsán, két ismert 17. század végi ábrázolás alapján azt feltételezték, hogy ezek a tornyok kerek alakúak lehettek, azonban a mostani geofizikai kutatás során kiderült, hogy hatszögletűek voltak. A várudvar építményei kapcsán, a középkori erősségről fennmaradt egyetlen ismert, 1692-ben készült leírásban az szerepelt, hogy az északi épületszárny udvari homlokzata előtt két torony állt, azonban ennek a bizonyítására vagy cáfolatára eddig még nem került sor. A földradaros vizsgálat során mindkét építmény alapfalai megmutatkoztak. Az idei ásatási szezonban három új szelvényt nyitottak a geofizikai eredmények ellenőrzésére.

A terepi munkában és az eddigi évek ásatási munkálatai során előkerült leletek feldolgozásában az ország minden tájáról vesznek részt önkéntesek és régészek – tette hozzá Berta Adrián. A dombóvári vár öt éve tartó régészeti kutatásának eredményeiről szeptember 25-én Budapesten, az MTA Régészeti Intézetének szervezésében rendeznek konferenciát, amelyen a várra vonatkozó történeti kutatások, különböző lelettípusok bemutatása mellett szó lesz a további kutatási tervekről is.

A vár alaprajzát és főbb építési periódusait az előző évi feltárásokon már sikerült rekonstruálni: a Kapos menti erősség a 14. század legvégén vagy 15. század elején épült, egy kissé szabálytalan téglalap alaprajzú, 44×24 méteres alapterületű építmény volt, az északi, és a legújabb kutatások alapján a déli oldalán is egy-egy épületszárnnyal, nyugatra néző kapuval, körülötte várárokkal és fapalánkkal. Nagy valószínűséggel a Zsigmond kor második felére keltezhető második periódusban építették hozzá a kaputornyot és szélesítették ki a vár déli oldalán álló palotaszárnyat, amelyet támpillérekkel is megerősítettek. A harmadik szakaszban a vár keleti falára húztak egy pilléreken és konzolokon végigfutó gótikus függőfolyosót, amely összekötötte a vár déli és északi szárnyát, majd végül egy reneszánsz átépítés során, feltehetően az 1520-as évek körül egy külső falgyűrűvel vették körül a várat.

A Dombai család vára a 16. század elejére összességében egy 50×32 méter nagyságú erősség lett. A család a 15. század folyamán látványos karriert épített, Hunyadi Mátyás uralkodása alatt Dombai Pál a király főlovászmestere volt. Az oszmán hadak a 16. század közepén foglalták el, az egykori főúri rezidenciából török végvár lett, amelyben kis létszámú, elsősorban délszláv eredetű várkatonaság állomásozott. A hódoltság megszűnése után Esterházy Pál nádor birtokába került a vár, majd nem sokkal később, 1702-ben romboltatta le a bécsi Udvari Haditanács.

Kategóriák
2018 videó

DomboTV – Konferenciát tartottak a golyavári ásatásról

Kategóriák
2018 videó

masiktv.hu – Dombóvár határában folytatódott a Gólyavár feltárása

Kategóriák
2018 videó

Dombó TV – Ismét ásatást végeznek a Gólyavár környékén